2009. 09. 07.
Szer
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Azokban az időkben nem voltak érvényes definícióim a szerelemre. Ha lett volna legalább egy, akkor is, mi van? Volt egy lány, akivel nagyjából minden pillanatot együtt szerettem volna megélni, megérteni, akivel regényhősnek éreztem magam a kezdetektől. Olyan sokat tapasztalt figurának, aki a feszültségből szenvedélyt csinál, rengeteg kávét iszik, egyfolytában dohányzik, a tömény mozgatja fantáziáját, ha fáradt. A közeg embere. A feszültség magánnyomozója. Az ösztön mozgását figyelő ügynök. Kém.

 

Sokat fantáziáltam első szeretkezésünkről: milyen tapintású lesz a bőre, hogyan fogom megsimogatni a mellét, amely biztos nem fog elférni a kezemben, miként nyalogatom körbe a mellbimbóját, hogyan fogom kezemmel követni a derekán a tanga hagyta nyomokat. Nem gondoltam olyanokra, hogy feltenni Bach-lemezt egy kaviáros vacsora közben, és pezsgőt inni utána. Teljesen más oldalon álltam, állok ma is. Én még szűz vagyok, közöltem félénken közvetlenül beavattatásom előtt. Hirtelen megfordult az ágy, körbefordult a szobakonyhás kis lakás, és a leselkedő, pletykáló szomszédok arca. Mosolyra húzták szájukat a képeken az emberek, és vészjóslóan kongatni kezdett a közeli templomban egy csuklyás alak. Nem baj, mondta a Kedves, és visszaállt a rend újra.

 

Az én még szűz vagyok mondat megtörte a szenvedély tempóját, már csak azért is, mert pár hónappal előtte találkoztunk a lánnyal egy koncerten, ahol én félrészegen előadtam a bajnokot, a szerelemdoktort, hogy úgy váltogatom a nőket, mint az alsógatyáim, és az egyik ágyból be, a másikból ki, és különben is az egész nőtársadalom a társammá akar szegődni. A zenében volt egy oda nem illő gitárszóló, és akkor abbahagytam. Csak egy kicsit törte meg.

 

Először csak a melltartóját vettem le, a bugyiját nem hagyta, szelíden, de határozottan tolta el a kezem. Ha filmben vagyunk, biztos szikrázott volna egy elektromos vezeték, önálló életre kelt volna egy locsolócső, vagy kocsik ütköztek volna egymásnak az autópályán.  Az az igazság, egyik sem érdekelt volna különösebben. És akkor ott az ágyon megértettem, hogy a tökéletestől félni kell. El kell kicsit rontani a dolgokat, hogy később dupla annyira élvezetesek legyenek, hogy tökéletes az nincs, és nem is kell, hogy legyen, mert akkor halál lesz, mindenhol ugyanúgy folydogáló patak.

 

A kedvesemet, mikor még nem ismerték a környéken, könnyűvérű nőként tartották számon. Valójában, akiknek izgatta a fantáziáját, azok terjesztették ezt a pletykát. Egy lány, aki tizenkilenc éves kora óta egyedül lakik, nem lehet más csak kurva. Volt egy ilyen törvény a művelődési ház láthatatlan faliújságján. Olvasták annyian, mint a nyű. Azt már nem tették ki, mikor éjszakánként a részeg parasztok dörömböltek az ajtaján, ő pedig piszkavassal a kezében reszketett az ágyon, félve a legrosszabbtól. A közösség csak a vállát vonogatta volna úgy is, suttogta bennem a kezdő szociológus.

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés