2009. 09. 07.
Kemény
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Az a kardigános gyerek a balassagyarmati mentőállomás udvarán, az én vagyok. Az agyammal fényképeztem le magam. Belsőfényképeztem. Anyám mindig elvitt magával a testvéremhez látogatóba. Amíg hagytam. Vittünk süteményt, meg rántott húst, gyümölcsöt. Elvittük saját félelmeinket, viszolygásunkat az egésztől, és egyre nagyobb csomaggal tértünk vissza máskor. Odafelé a buszsofőr alig várta, hogy leszálljunk, talán érzett valamit. A testvérem csak anyámat ismerte meg, engem soha. Hiába magyarázta anyám, mennyire jó neki, mennyire elég a saját világa, nem értettem, hazugság és kész gondoltam. Sok hozzá hasonló gyerekroncs volt még azon a helyen, üvöltöztek, vagy magukba roskadva ültek egy sarokban, némelyiket ágyhoz szíjazták az ápolók. Van egy olyan határ, amit ha átlépsz, vagy átléptetik veled, elfelejtesz sírni. Ha kisgyerek vagy, kimész az udvarra játszani: orvosost.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés