2009. 09. 07.
Lassú
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Sopi, ne gyere ki, mert megöllek!, ordította Krisztián az utcáról be a kocsmába, a csukott kapun keresztül. Hárman vitték ki pár perccel előtte. Bekulcsolták a kaput, hogy ne tudjon bejönni. Hívták a rendőrséget és a mentőket. Már akkor éreztem a bajt, mikor mentünk hárman fölfelé a Hangulatba, ő meg lefelé jött, haja és a szemöldöke leborotválva, száján rúzs. Alig nézett ránk, úgy köszönt, gyorsan elhúzott mellettünk: szia, sziasztok, a többiek, mikor elég nagy távolságra volt már, elkezdtek röhögni, én is mosolyogtam, nem néztem hátra. Buzikat nem szolgálunk ki – mint a viccben –, mondta a bunkó kocsmáros Krisztiánnak, aki azonnal kirohant, majd egy vasdarabbal kezében vissza. Kiabált és az asztalokra vert: a poharak leestek, a pillanatnyi kábulatból felébredő helyi keménylegények ráugrottak szegényre és kirakták. Csúnya dolgokat mondtak neki közben, remegtem, utáltam érte őket. Mire a rendőrök és a mentő kiértek, már sírt, könyörgött nekik, hogy ne vigyék sehova. A rendőrök kurvára nem értettek az egészből semmit, azt hitték részeg. A kurva rendőrök. Az a srác a haverom volt. Állítólag aznap reggel megverte a szüleit. Az öcsémet is Krisztiánnak hívják.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés