Leszegett fejjel az utcán, aurám jön utánam, párolog az ingem az idegtől, nem tetszek magamnak, megugat egy kutya, szájkosáron nyál, szégyellem magam, író vagyok, tartson el az állam, motyorgok, metaforánként három vacsora a legmenőbb étteremben, plusz pezsgő, és három koktél, amitől lebegek haza a vonat is lebeg, a fák, meg a mezők és a vámpírok az állomáson, persze ezt nem merném elnyomni egy interjúban, megköveznének érte, egy író adja el magát, na ez az!, jöjjön már vegyen meg valaki, kilóra, tehetségre, mit bánom én, amennyit már leírtam helyettetek, megérdemelnék egy saját metróvonalat poros városomig lazán, szégyenem megtöri a járdát, a követ, csak lenne egy évem otthon, olyat írnék, lezsibbadnátok, és elhatárolódnátok rögtön, repülnék a margóig, mint a huzat, boldog lennék, fékevesztett kispolgár…