A múltkor elmentem és hagytam, hogy megreikizzenek, asszem így kell leírni, vagy mindegy, nem is érdekel igazán, utálom azokat, akik mindig helyesen írnak. Bérház alja, olyan művelődési házra hajazó csiszolatlan gyémánt, mármint a hely, tele bányász cuccokkal, meg cukrokkal, mert azokat az időket nem óhajtják elfelejteni. Attól lesz mindig kellemetlen, a csörömpöléstől, attól, hogy belülről zörögnek azok a kibaszott csillék, mag plusz, hogy ezek nem akarják elfelejteni, csak hagyják, hogy minél mélyebben karcolják az idegrendszert bonyolult kerekeikkel. Bementem, füstölő szag, zaj, meg frusztrált arcok, lefektettek, akár egy hullát, volt egy másik ágy, oda került még egy hulla. Közben jártak-keltek az emberek körülöttünk, volt aki még sírt is, a mester meg rátette a kezét a fejemre és koncentrált. Meleget éreztem, próbáltam lazítani és arra gondoltam, hogy most kiszedi belőlem az összes feszültséget, aztán fellövi a Holdra, ahol az ufók majd gyógyszert csinálnak az összes mérgezett gondolatomból, félreérthető megjegyzésemből, ütésre emelt kezem emlékeiből ésatöbbi. Éreztem az emelkedést, felemelkedtem az ágyról legalább két centire és lebegtem, akár egy profi bűvésztrükk. Na ja, ennek a csodának az illúziója is szertefoszlott. Most megvagy, gondoltam, minden csak trükk, még a rák is a becsületről nem is beszélve. Egyébként, annyi a feszültség bennem, hogy legalább húsz felhőkarcolónyi nagyságú generátort, vagy turbinát lehetne hajtani vele, amik szórnák az energiát az egész országnak, fűthetnének az emberek, meg lenne ingyen villanyuk. Ülnék a Holdon, egy kényelmes kráteren, és a kellő időben abbahagynám a vodkanarancs ivást, hogy jöjjön a teremtő feszültség, lekiabálnék, hogy most kössék rám a csöveket, és szívják nyugodtan, de a következő műholddal igényesebb vodkát küldjenek. Lentről meg intenének, hogy minden oké, meglesz a minőségi ital, meg a könyvtár, amit rólam neveznek el Budán. Sopotnik Zoltán Emlékkönyvtár lesz a neve, és csak őszinte olvasók léphetnének be az ajtaján. Lenne ott egy őszinteségmérő szerkezet, ami kimutatna mindent. Ja és, kölcsönözni csak a könyv emlékét lehetne, hogy ne sérüljön a bőrkötés. És meglenne az az előnye, hogy az ember a fejében is lapozhatná, mondjuk Bólya Pétert. Munka közben is, veszekedés és verekedés közben is (akkor különösen sokat segít), amikor leszidja a gyerekét, mert azt mondta a matektanárnak, hogy hülye köcsög, akkor is. Egyébként nem mondta, de benne van az esély, és az már majdnem ugyanaz. Jó ez a reiki, lenyugodtam meg minden, és még akkor sem szaladtam ki a csukott ajtón, mikor többen álltak fölöttem a suhogó kezükkel és a mester odaszólt az egyik csáposnak (a szomszéd tömbben lakik): szkennelted a gerinc tájékát is? Hát persze szkenneltem válaszoltam helyette, az egész világ mosolygó fénymásoló, csak patront kell cserélni néha. Negyven perc múlva szóltak és leléptem a lebegésről.