Mindig az van, hogy megállnak a kísértetek. Az ajtóban, egy görbe, de valamilyen okból antik tükörben, meg egy szelíd káromkodásban, amitől azért szétnyílik az ég, de nem úgy, mint gondolnád, biztosan  nem úgy. Mindenki cipel magával legalább egy kísértetet, az enyém speciel perzsa, valami vezér volt, csak a sisakja csúcsdísze belekadt egy úrhajó aljába, és kitörte a nyakát. Mert azt már bebizonyították, hogy abban a régesrégi időkben is voltak ám űrhajók, amelyek meglátogatták a földet, segítettek néha az embereknek, de legtöbbször csak csodálkoztak rajtuk, hogy milyen véresen komolyan hülyék. Az én kísértetemnek nagyon fáj, hogy pont egy csata előtt, és nem is harc közben, egy dárda által, hanem egy űrjárgány alja segítette át a túlvilágra. Sírni szokott emiatt, atz mondja már mindegy, most már sírhat, úgyse lesz hős belőle, azt már baszhatja. Olyankor, mintha árnyékok tapadnának az agyamra, mondom neki, hogy ne bőgjön, mert szétmegy a fejem tőle. Amúgy is van migrénem, saját bejáratú, nevelgetem kiskorom óta, nem kell még pluszban egy grandiózus agydaganat. Aztán erre ő megcsörgeti a páncélját, én meg hallgatok, csak azt mondom, tartsa a lépést, ne álljon meg folyton:1. mert a kísértetek nem szoktak lemaradni. 2. akkor sokkal jobban fáj a fejem, és koordinációs zavaraim is lesznek. 3.elfelejtem a nyelvem, vagyis nem úgy használom, ahogy kéne. Mindenre kell egy nyelv, a cserbenhagyásos gázolásnak, az olcsó párizsi kérésének is megvan a maga nyelve. És akkor az utazásról, meg a nyilvános megszégyenítésről még nem is beszéltem. A rendőrökhöz is külön nyelv kell, meg a kocsiborogató faszfejek okt. 23-as performancének is megvan a maga sajátos magyar nyelve. Mert a magyar a legösszetettebb nyelv a világon, sok kis mikronyelv kering benne, jók, rosszak, egyéniek és közhelyektől forradalmiak, mondom a perzsámnak, aki csak néz, és a biztonság kedvéért kardja markolatán a keze. Mondom tovább, hogy egy barát temetéséhez is külön nyelv kell, aztán elmegy a kedvem az egésztől. Furán csillog a páncélja, majd kiveri a szemem, erre nincs működő nyelvem, lehet, hogy azért mert szellem. És ha már az, belát a vérembe, úgy szavalja a vérvonalam, mint egy sorozatgyilkos a miatyánkot akasztás vagy a méreginjekció előtt. És kotor a hangja mélyen. Jönnek úvegfúvó őseim, hosszú tömött sorokban, úgy tartják szerszámaikat, mint a dárdát, menetelnek országokon, politikákon át, és egy magyar kisvárosban megtermtenek egy szakmát, és a mítoszt, hogy üvegből még szerelmet, vagy hasfájást is lehet teremteni. Fénykorukban többet kerestek, mint a jegyző, egy hétre legalább öt liba árát, és azok a libák, akkor még (az ufók hathatós segítségének köszönhetően) szűzlányokat köptek ki pontosan holdtöltekor, persze, ha jól megetették őket. Hoztak korcs meséket is, hogy még torzítsanak rajtuk, mert idegen országban, csak korcs mesével lehet élni, legalábbis ezt mondták és vallották. Szoktam erre gondolni munkába menet és a vissza úton, hogy az én mesém mennyire bonyolult és karcos. Talán vallást kellene alapítanom, többek között emiatt, meg a pánikrohamaim miatt, hátha elmúlik, mire bohócruhám Armani öltönyre cserélem. Kihúzom magam, erősebb leszek, a kalauz valahogy érzékeny a mesére, csak tőlem nem kéri el a jegyet. Mintha kacsintana, de nem az ő szemével, mintha lenne egy máski szeme a sajátja alatt, és azzal. Úgy kell üveget fújni, hogy megeszed a lelked egy pillanatra. Azért hallatszik ordítás minden hajnalban az üvegfúvó-kolónia felől, mert amit munkaközben megesznek, valamikor ki kell, hogy sarjadjon újra, speciel az útraindító reggeli kávé előtt, még a foltos takaró alatt. A gyerekek felkelnek, azt hiszik, hogy a farkasember az, és remegve alszanak tovább, nem is sejtik, hogy az apjuk ébred így, ilyen sajátosan a nagyszobában, ami a konyha is egyben. Annak a gyereknek mondják a felnőttek, hogy farkasember nincs is, őszintén arcon is köpi őket, mit gondolnak, mitől szed nyugtatókat kétéves kora óta. A sámán, mondjuk mentalevél teát javasolt inkább, de mióta megijedt a nyers forró üvegtől benn a gyárban, nem veszik komolyan. Hiába üvölti, hogy a szentimentalizmus fontos dolog, azoknak kemény szívük van, és a lelkük, meg a tüdejük is kemény, és mikor ezek összeérnek, még az istenek is takarodót fújnak. Nagymamám nem volt hajlandó elárulni, hogy az ükapám volt-e az a sámán, de én biztos vagyok benne, hogy igen, már csak azér is, mert megremegett az ezüst teáskanál a kezében, amikor megkérdeztem, és titkos életek cseréltek helyet a szemében. Hagytam, hogy ne meséljen semmit erről, és képzeleben lefotóztam magunkat abban a helyzetben, ha netán nyomozni kívánnék, mikor felnövök.