Az üvegfúvó lovak orrából dőlt a pára. Dédapám  naponta elszívott  száznegyven cigarettája sem csinált akkora füstöt, mint azok a nedves orrlukak. Majdnem eltakarták a határt, a katonák bután, félve nézték a felhőket, és az abból kibonatkozó emberhordát. A szekerekből, kordékból, és legfőként gyalogosokból álló csík nem jelentett sok jót számukra: útlevél ellenőrzés a napon, vérszívó, szivárvány szárnyú balkáni legyek, miegymás. Leginkább attól a nagy valamitől ilyedtek meg, ami a sor végén közeledett: rengeteg ember húzta, de olyan finoman, akár egy isten-figurát, vagy keresztet vagy, mit. Egy gyárkapu volt az. Egy hatalmas ásító gyárkapu. Érezték, hogy ezzel a népséggel vigyázni kell.