A politikusok hazudnak. A politkusok szaremberek, mondta nagymamám, akit Mamikának hívtam (szíve összeért az éggel). Sose menj politikusnak, mert megfőzik az elmédet, a falhoz baszkodják, majd piritósra kenve befalják az ideológia emberszabású szárnyasai.  Azt hittem viccel, vagy nem, azt hittem rosszul van és félrebeszél. Valahogy jobban visszaverte a hangját az éppen a rádóban zúzó Déli Krónika háttérzaja. Visszhangzott a konyhánk, akár egy üst. Baromi nagy üst a Déli Krónika hangjaival, de csak a  nagymamám szavait hallani. A politikusok fehér kesztyűben fognak kezet, még egymással is. Azt hiszik, arról leugrik a bűn, mosolygott és gyúrta világnagy leveles tésztáját tovább. Hírek. Időjárás. Meg ahogy azok a kibaszott hajóvonták mit tudom én mit csinálnak, vagy nem csinálnak azon a kibaszott vizen. Lecsippentettem a tészta elejéből egy kicsit: szívem fölött hordom azóta is. Vége valahogy nem volt neki. De nem féltem.