Van, sajnos olyan geci költő, aki mások blogbejegyzéseivel ékeskedik, és nem által arra vetemedni, hogy  a saját blogjára átmásolja, mert annyira szép, amit  a másik írt, hogy irigykerdik mer" ő nem tud olyat, tehát meggecisedik a szíve és átrakja magához például k. kabai lóránt mondatait:


"Holott van költő, aki egyre inkább elfeledkezik valahavolt magamagáról, elveiről, határozottan képviselt álláspontjáról, s immár könnyedén fekszik le minden „kéznél lévő” lehetőségnek; van költő, aki most képvisel határozottan egy álláspontot, de a (politikai) széljárásnak megfelelően alakítja-módosítja azt; van, amelyik csak barátkozik, ám ezt végtelenül okosan teszi, s közben ellehetetlenít mindenkit maga körül; van, amelyik szimplán csak barátai-kollégái csaját nyúlja le, míg mások akár teljes művet is; van költő, aki a karrierjét választja a szerelem helyett; van, aki beleszarik a szádba, ha nem a megfelelő nyelvcsapásokkal operálsz; van olyan költő, aki önmagának díjakat jár ki, szavaztat meg, majd örömmel újságolja, büszkén hirdeti, hogy nem a „hatalom”, hanem a „szakma” ismerte el működését; van olyan, aki eleve segget csinál a szájából és élvezi; van, aki a tetves kis szemétdombján kukorékol már-már kóros önképtorzulásban szenvedve; van, aki divatot követ, szemet vet és viharos sikert arat a belterj posványában; és így tovább, és így tovább; és így tovább.

Persze tudom, ezek vaskos közhelyek, és gyakorlatilag bármely „hivatás” képviselőiről írhattam volna.

Nyilván nem minden költő majom. De a hajlam alighanem mindben, mindegyikünkben megvan rá."

bizony, bizony:)