2009. 12. 11.
NEMÉR
Imádom, ha megaláznak: fényesedik tőle az aurám, gyorsabban jár az agyam. Mondjuk, amíg a másik üvölt, én szomorodom. Lehetne mérni, ha lenne mérőszám hozzá. Tudom, hogy nem nyerhetek, áttévedtem az ő térfelére, ennyi. Meg az a helyzet, hogy igazi úr vagyok. Bizonyos szint fölött, nem megyek bizonyos szint alá. De azt imádom, ahogy ilyenkor megmutatkozik az igazi arc, a másiké: előjön a plusz, ami mínusz, elég rendesen. Hiába mondják gyerekkorom óta, hogy nem kérdezni, nem mondani, hogy nem értem, mert akkor vége. Bólogatni, mint a fakutya, az a frankó. Nem értem az embereket. Rossz filmet fűzött be isten a diavetítőbe. Ezen a héten hárman gázoltak át rajam:soha nem éreztem ennyire boldognak magam. Tényleg megcsinálom a "bocs, hogy élek!" táblát. Én leszek a világ legerősebb embere.