Ült a Teremtő Kert közepén saját, különbejáratú bikkfája alatt a királyfi, akit Rezeshangúnak hívtak, és várta a Csodát. A bikkfa tetejéről méz csordolgált le néha földre, a királyfi néha evett belőle, de a Csoda csak nem akart jönni. Ingatta a fejét, gondolkodott: a Csodának pontosan két napja, egy órája és negyvenkét perce meg kellett volna érkeznie, neki fel kellett volna szállnia rá, akár egy buszra, és megkerülni negyven nap alatt a Földet. Ez így nem lesz jó.