Az embernek néha írni kell. Ilyeneket:


A gyűlöleten gondolkodom. Hogy mennyi energiát fektetnek bele emberek.

Mindig vannak „ügyek”, most például „Móricz-ügy”. Örülök a nyilvánosságnak, mert a beadvány, és az egész lejárató kampány magáért beszél. Ilyen példátlan eset tudtommal még nem történt sem a díj, sem a rendszerváltás utáni magyar irodalom történetében: valaki pályázik, nem nyer, bizottságot kér, feljelent, és erkölcsi harcnak állítja be. Példátlan bulvár.

A 2010-es Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kuratóriuma alapos mérlegelést követően, egyhangúan hozta meg döntését. Érdemes gyors pillantást vetni a névsorra, és tovább beszélni a lényegről inkább. A tizenhárom díjazott között többkötetes szerzők vannak túlsúlyban. Voltak, akik életkoruknál fogva utoljára pályázhattak, több határon túli pályázó is nyert, és páran szépírói tevékenységük mellett irodalomelméleti szakemberként, kritikusként is ismertek.

Nagyon sajnálom K. Kabai Lóránt ösztöndíjának visszavonását.

Sajnálom továbbá, hogy az ösztöndíjasok nem kaphatják meg időben az őket jogosan megillető összeget. Valamint, az összes érintettnél a méltatlan kontextust.

A Működési Szabályzat és a kiírás hibáit, harmonizációs problémáit minél gyorsabban orvosolni kell. Ez most a fő feladat.

A frusztrációt és a rágalmazást másra hagyom.