Huszon akárhány éve

most van. Beragad egy

gomb, egy olyan rázós

kapcsoló.

A ház

mögött, a rongyos

park előtt,

a halott nagypapa

ősi illatában.

Fiatalkori

cigizős fotójáról

leesik a hamu úgyis.

Örökparázs fázós

homlokon. Még

évekig alatta fekszem.

Milyen dolgok fújnak

fel egy gyereket felnőtté.

Átmeneti mondatok.

Beépülnek, majd számítás

nélkül hatnak, hasítanak.

Egy testvér. Ikerbolyongó.

Együtt játszanak, mégse

veszi észre. Nincs ott,

ahogy ott kéne lennie.

Lendül a hinta,

s máris lekötözve

a másik valahol harminc

kilométerrel odébb.

Rombol benne

egy kínos sejt,

megfejthetetlen.

Mind, mind beépül.

Hajlékony filozófiája

lesz az egésznek. Szódát

lehet inni rá.

Tele lesz az ember

belső kiütésekkel.

Kapcsos zárójelekkel,

amik büntetnek, ha

kell. Ha az agy nem

figyel elég korán.

Nem ülhet egy isten

minden fájdalmon, fóbián.