Képek sora
Azon a képen városok dőlnek
be a kanyarban. A
visszapillantóból látom, ahogy
állsz egy bolt előtt és a tükörben
nézegeted magad. Folyamatosan
erősödik rúzsod pirosa, hal-
ványodik a tükör, ahogy felteszem,
gondolkozol magadon, rólunk,
előremész, hátra, egy lépéssel
éveket. Fura tánc, de nekem
tetszel. Az idő ízét érzem a
számban. A másik városban
azt festették, hogy fekszel egy
ágyon, éppen kielégítenek, és
nagyon remélem, hogy saját
tarkómat látom mozogni feletted.
Könyvek esnek le száraz fapolcról,
a lepedő ráncait markolod, úgy
mosolyogsz, mintha külön
éjszakákat álmodnál az égre.
Fakulnak és erősödnek a
szoba laza színei. Miattad.
Ritkán szerelmeskedünk, hallom
hangod moraját, hallom, hogy
a színek zenélnek. Hozzá. Hozzád.