nő a páston vékony fényben.

Ahogy állsz ott csupaszon

vagy naiv ruhában, reszket

a szád, hozzá a mellbimbód.

Korán van még, karon ülő idő

rejt bizonyos szemek elől.

Bizonyos pontokat mindig

átlépsz, zavarod a szórendet,

csörömpölteted az aknafedelet

auráddal. Ha belegondolok,

mi változik, hogyha látlak,

új fogalmakat szabadítok

durcás utcákra, akarom,

nem akarom, ismerős vagy

ismeretlen nyelven.

Lépsz egyet, izgalmas lány vagy

még egyet, somolygó asszony,

szúrsz, és vissza. Mit tudom

én, hogy hívják szaknyelven,

ahogy eltalálsz. Fejfájásomon

táncolsz, megszűnik.

Egy kis púder, alapozó a

napnak, úgy hordod fel, ahogy

csak te vagy képes. Vidám

krémes a büfében, már várlak,

már vártalak.