Dolgozik bennem ez

a park. Itt áll a házunk

előtt és néz. Majdnem

kiabál. Átengedi magán

az őszi fényt, hogy fel-

villantson pár odvas

történetet, és mocskosat.

Ilyenkor a legszebb:

párolognak a földből

a gondolatok. Mind

az enyém. Azt hiszem

bizonyítékok. Ezek

alapján szorít majd Isten

az ő félelmes satujába.

Fokhagyma nő a bokrok

alján. Még a perzsák ültették

valamiért. Migréntemető, így

is hívják a környék dörzsölt

vajákosai. Bele is ragadtak a

sápadt eszmék, akár a háború

nagyapámékba.

Minden reggel fejfájással

ébredek, mintha közöm lenne

a történethez, mintha

bennem működne tovább.

Pedig csak a fantáziám

gyorsabb, mint az átlag.

Mosolygós, színes állat