Ameddig a szem ellát, befelé,

poros a kamra.

Kiülteti kedvenc növényeit

a ház elé. Megszokta, hogy

gyorsan nőnek és lefelé. Majd

gyönyörködik az üvegfalú pincéből,

hogyan kapnak a vakondok után lusta

szőrfogaikkal. Kicsit azért fél tőlük,

bár külön tegezi a leveleket:

álmoknak hívja mind. Bennük

van a gyógyszer a migrénre,

amitől ő és az összes felmenője

szenved, szenvedett. Bennük

a portéka, az igazmondás szabályai

szerint szedhető nedű. Vagy ha

rossz szervezetbe kerül, a harag

folyékony egyenese.

Felkapcsolja a sáros villanyt,

pont a nappali alatt. Elkezd

végre beszélgetni, magával.