A park megvédi a régi formákat.

Olyankor átlátszó, mintha

celofánnal lenne körbetekerve,

lehetetlen áthatolni rajta.

Egyszer próbáltam, azóta

tarkómon migrén alakú folt.

Vannak vasárnapok, mikor

nem lehet eljutni a templomhoz,

a fákon túlra. Állnak az emberek,

szép kardigánosan, és nem értik

mi van, nem mozdul a lábuk.

Elsziszegnek egy imát, de Isten

épp másfelé figyel. Az elvakultak

próbának hiszik, én tudom, hogy

az, csak a más irányból, mint

gondolnák. Várni kell, felesleggé

lassulni, hogy elérkezzen az a pont,

mikor egy gyerek a pázsitra lép, léphet.

És a tömeg tompa csendben,

fejét forgatva utána. A második

alkalom után többé nem beszélnek

róla. Csak várnak, tisztelettel,

száradnak a gőgös huzatban.