Ez egy játék: a Rémkerengő. Először akkor játszottam ilyet, amikor megszülettem, megszülettünk: mi egypetéjű ikrek. Az, hogy én nyertem, csak évekkel később tudatosult bennem, egy kórház folyosóján. Eljöttem hozzád másik felem!, kiáltottam, mint ahogy most is, és álltam ott kábán valami természetellenes pózban, ami sokkal inkább a tied lehetett, mint az enyém. Semmi válasz, csak szűkülő, csempézett életszalag, gyűrt fény, rácsos nagyágyak ismeretlen fémből, és ami a legrosszabb: látogatók.