2011. 02. 11.
TÁGE
Aszongya a Táltos, hogy írjak má' valami újat, mer' ki van a fasza a régiekkel. A Táltos egy geci, de a jobbik fajtából, hát én meg igazat is tudok adni neki, nekem is ki van a faszom a régiekkel, mondjuk nem mindegyikkel, de úgy anblokk azért mégis. Mert a régiek bölcsebbek voltak, meg jobbak, szebben tudtak verekedni, meg szebb tárgyakat helyeztek el a fényes nappalijukban, és ez elég frusztráló pluszban pszichikailag is pofátlanság. Mondjuk, a Táltos nem pont erre gondolt, de hát engedtessék meg nekem hogy. Pláneígy munkaidőben, mert hát annál szebb nincs, mint amikor az ember fia munkaidőben ír, pláne, ha nem abból él, mondjuk bakter a Szerencsétlenség Kft-nél, vagy géplakatos az Irdatlan Műveknél, vagy ilyenek. Plusz Síkideg gyár (ez a barátom félrehallása: Salgótarjáni Síküveggyár),ami mégis szép metafora. A gyár valami nagyon rossznak a metaforája, mondtam a pszichológusomnak pozitív kómában, amit relaxációnak szoktak volt mondani igen jól képzett mumusok, akik embereknek látszanak, de valójában, egy távoli galaxis segédmunkásai, csápok és egyéb közhely-kellékek nélkül. A gyár, jeges áradás, tépett zászló, habzó szájú anitszemita sintér, pöffeszkedő ferde nyelvű politikus. Meg még minden, ami most nem jut eszembe. Mert azért minden nekem se. Vagy igen, de nem úgy. Villanykörte vagyok egy pincében, de kirúgták a világítómat.