2011. 02. 27.
E40
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Jön Pusznyák, beviszi a szavakat a maga/maguk erdejébe. Szép szavak, jó szavak, minden jelennek megvan a helye. Sikongat és kész, mer’ há, mér ne? Pusznyák egyébként mesefigura, ül a Marson, lóbálja a lábát, vagy jógázik egy szelíd, szellős lépcsőfordulóban. Agykontroll, autogén tréning, ferde ezotéria. Mit tudsz te a vegákól, te szerencsétlen sárvérű, te bizonytalan külsejű troll?, kérdezi, és kiszínezi a gangon a levegőt. Mondjuk, hogy nem tudok neki erre mit mondani. Pusznyák nem szereti a nagy szavakat, elveszik az értelem ízét, szokta volt teregetés közben okfejteni. Azt hiszem az a teregetés, mikor vizes ruhákat dobál az ember postásra, rendőrre, és az éjszakai rózsaszín villamos tetejére. Ja, az, jön a válasz, alighanem Istentől. Pusznyák szerint, aki malacot eszik, az buzi, aki tyúkot eszik buzi, aki marhát szintén, aki pulykát az tuti, vagy macsó, és így tovább az összes állaton. Imádkozom, hogy ne forduljon meg, ne nézzen a szemembe. Van egy rengeteg színű pólója, azt veszi fel ünnepnapokon, rá van írva, hogy Edina 04, kérdezem, hogy az meg mi. Ha adsz negyven aranytallért megmondom, kuncog, bár úgy sem tudsz adni, mert az aranytallér nálunk nem pénznem, hanem időszámítás, he -he-he, fordul hármat, majd gyorsan eltűnik.



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés