Mahler letöltve. Kamarakönyv, feszes és fragmentált, amilyen a költő szerint Mahler, aki szétrobbantotta a zenei bekezdéseket és új tartalommal töltötte meg. Érdekes, ahogy kezdésnek a Laibach felől torzulunk és Blixa Bargeld is veri a tamtamot, igen, ő ebben nagyon ott van, igaz, olajos hordón, meg különböző tudományos-fantasztikus képződményeken szokta volt csinálni az Einstürzende Neubauten-ben, plusz Nick Cave mellett, ha éppen a mester nem figyel oda. Meg is van a kontextus, rögtön az elején, egyre kíváncsibb leszek Gustavra. Komolyzenét vagányan kell bevezetni, mosolygok, riszpekt. A mai magyar fiatal irodalom legmeghatározóbb része így csinálja, szomatizáljanak csak tőle az olvasók bátran, és legyen végre látomásuk, a szentségit neki.
Zenetörténet, történelem meg esztétikafilozófia keveredik a hét ütemben, leütésben, ad abszurdum ciklusban. Néhol újvidéki rongyos kocsmában, néhol Csáth vagy Csontváry pszicho-előszobájában vagyunk. Ebben a szöveguniverzumban minden a Fináléval kezdődik, elvárás tehát, hogy a versek olvasója már eleve impulzívan nyúljon hozzá a könyvhöz, irodalomhoz, saját műveltségéhez. Orcsik komolyan viccelődik, egyes helyeken beatesen komolykodik. Eddig azt hittem, a beat irodalom szövegépítési technikája már nem lehet érvényes megszólalás napjainkban, de poéta doctosunk ügyesen keveri, adagolja a beat-harmóniákat, meg vagyok győzve tehát. Dj Orcsik: írhatnánk egy képzeletbeli nagypolgári plakátra. „1492-ben /senki voltam / ahogyan / jehova ríme sehova / ahogyan a burzsoá / nyugdíjasok skandálják / hazavágytam / mint még soha / háttérben /károgtak a hollók / kanos amerikából szóltam / ciki európa / felszálltál a buszra / láttalak / ugyan mit" (Kedves Istenem) Egyénként a burzsoá nyugdíjasok egy zenekar neve, hoppá.
Persze szemünk előtt ott lebeg még Tolnai Ottó palicsi remeteháza, és nagy örömömre Sziveri János erős sziluettje, akit ma trendi lett elfelejteni, pedig sokan rakhatnák párnájuk alá összegyűjtött verseit, hátha reggel önálló gondolatokkal ébrednek. „Újraindítom a lemezt: / zakatol az agyban a vonat / fekete hó esik, a test levert / átgázolt rajta egy gondolat." (Újraindítom a lemezt)
Ezeken túl Orcsik Roland kötetének határozottan Vissza Londonba szaga van, de szó sincs utánzásról, itt jól megoldott reflexió működik, erőteljes a poétikai kapocs, rácuppanás. Én kifejezetten szeretem a mítoszt és annak építését, mégis megkönnyebbültem, hogy a Mahler letöltve írójának valahogy ez nem lehetett ambíciója. Így megteremtődhetett az orcsiki személyes távolságtartás.
Kamarakönyv. Iránytű-könyv, lehet tőle hallgatni egy nagyszabású coitus után (is).
Orcsik Roland: Mahler letöltve. Kalligram, Budapest, 2011