Naiva nem
Lesz belőle érzelmes terület:
nő a páston vékony fényben.
Ahogy állsz ott csupaszon
vagy naiv ruhában, reszket
a szád, hozzá a mellbimbód.
Korán van még, karon ülő idő
rejt bizonyos szemek elől.
Bizonyos pontokat mindig
átlépsz, zavarod a szórendet,
csörömpölteted az aknafedelet
auráddal. Ha belegondolok,
mi változik, hogyha látlak,
új fogalmakat szabadítok
durcás utcákra, akarom,
nem akarom, ismerős vagy
ismeretlen nyelven.
Lépsz egyet, izgalmas lány vagy
még egyet, somolygó asszony,
szúrsz, és vissza. Mit tudom
én, hogy hívják szaknyelven,
ahogy eltalálsz. Fejfájásomon
táncolsz, megszűnik.
Egy kis púder, alapozó a
napnak, úgy hordod fel, ahogy
csak te vagy képes. Vidám
krémes a büfében, már várlak,
már vártalak.