Finom szivarka-keserű.

Furcsa, hogy valaminek

úgy van értelme, ahogy

én szeretném. Hogy

meg kell dolgozni érte.

A nevem. Szerb-horvát

eredetű. Láttam a

neten, valami patak-

völgyet hívnak így.

Biztos nehéz környék,

ólmos kövekkel,

bokrokkal, követhetetlen

emberekkel. Ha már

kimondani az. Általában.

Voltam én már Sókotni,

Szputnyik, meg csupa

eszes kreatív. Mesefigurának

szoktam érezni magam,

ha rontanak, tévesztenek.

Dupla jókedv,

megint a nyelv van felül,

mozog bennem a szeretet.

Viszem a nevem, csökönyös

biciklit  a temetőbe. „Apa,

néha megakad, simogatom,

leesik róla a lánc”.