Fokhagyma
Dolgozik bennem ez
a park. Itt áll a házunk
előtt és néz. Majdnem
kiabál. Átengedi magán
az őszi fényt, hogy fel-
villantson pár odvas
történetet, és mocskosat.
Ilyenkor a legszebb:
párolognak a földből
a gondolatok. Mind
az enyém. Azt hiszem
bizonyítékok. Ezek
alapján szorít majd Isten
az ő félelmes satujába.
Fokhagyma nő a bokrok
alján. Még a perzsák ültették
valamiért. Migréntemető, így
is hívják a környék dörzsölt
vajákosai. Bele is ragadtak a
sápadt eszmék, akár a háború
nagyapámékba.
Minden reggel fejfájással
ébredek, mintha közöm lenne
a történethez, mintha
bennem működne tovább.
Pedig csak a fantáziám
gyorsabb, mint az átlag.
Mosolygós, színes állat
túrja szét kint az avart.