Migrénbe ragadt a vers,

ráadásul lábon kell

kihordani. Mantrázni,

hogy el ne felejtsem,

már úgy értem mindkettőt.

Ezoterikus leszek,

azoknak egyszerű ilyenkor,

hajlítani mondjuk, még

egy kicsit a hídon,

(épp átgördülök rajt’)

idegrendszeren,

biztosabb legyen az alap,

gondolatban természetesen.

A Duna alattam folyékony

fájdalomcsillapító,

szuggerálom,

ez is egy technika.

Meg a vers.

Biztos, hogy

nemcsak az.

Versszerű hajók,

csónakok, centizve

úsznak el egymás mellett,

átszólnak, nem szólnak

át az emberek.

Kivetítem: egyikben

Kassák, másikban

Babits. A víz ugyanúgy

ringatja őket, egyik

hullám sem hamis.

A vers a biztos.

Bemondanak egy utcát,

valami teret, sápadt

erkélyen fiatal tetovált