Mahler letöltve. Kamarakönyv, feszes és fragmentált, amilyen a költő szerint Mahler, aki szétrobbantotta a zenei bekezdéseket és új tartalommal töltötte meg. Érdekes, ahogy kezdésnek a Laibach felől torzulunk és Blixa Bargeld is veri a tamtamot, igen, ő ebben nagyon ott van, igaz, olajos hordón, meg különböző tudományos-fantasztikus képződményeken szokta volt csinálni az Einstürzende Neubauten-ben, plusz Nick Cave mellett, ha éppen a mester nem figyel oda.

Lírafordulat van kiteljesedőben, amely megállapításra rezonálni is látszik a honi kritika, természetesen máshol húzva meg a határokat, másmilyen diskurzus-kórtermeket alakítva ki, mint azt jelen sorok írója gondolja, vagy tenné. "Valami belement a szemembe, / és azóta ott lakik." (Szem) A mai fiatal líra szeplős kisfiúja az előző generációkhoz képest, radikálisan másként használja az iróniát, a költői nyelv sokkal összetettebb, sűrűbb, a hagyományokkal...

Nagyapámmal (Apósnak hívtam, szíve összeért az éggel) rengeteget sakkoztunk, volt egy mágikus sakk készlete, csupa átlátszó üvegfigura. A bástya: mosolygós üvegfúvó, a futó: egy jól megtermett szanitéc, a gyalogok: perzsa katonák, a ló: kétfejű szárnyas paripa, a király: talán a Jávor Pál, a királynő: ha jól emlékszem komoly tündér. Saját szabályaink szerint játszottunk, volt egy rendszerünk, hogyan mozogjanak a figurák, mikor mi történhet. Nem ...

Történt egyszer, hogy Szomorú bácsi a gátőr, aki a nevéből eredően a világ, de legalábbis a Teremtő-kert legszomorúbb embere volt, ellopta a mesét. Nem, nem lopta el, nem akarta, úgy mondanám inkább, hogy elsóhajtotta szegény. Annyira, de annyira szomorú volt aznap, hogy amikor felkelt reggel, tüskék lepték el szép mogyorófa ágyát, a tányérok meg szétrobbantak a konyhában. Szomorú bácsi így takaríthatta egész nap borostás lakását még mélyebben...

Ha nem tartozol sehová, nem áll ki melletted a kutya se. Fogpiszkáló leszel valmi isten szuvas fogsora között, és lehajtod a fejed, mert egy fogpiszkáló még sem ordibálhat csak úgy összevissza. és karcolod az ínyt. Pont.

József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöksége tiltakozik az ellen, ahogy 2011-ben a József Attila-díjak odaítélése megtörtént.  A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI) anélkül változtatott a díj odaítélésének módján, hogy egyeztetett volna a szakmai szervezetekkel, holott azok 2010 október 20-án kelt levelükben erre kérték a kulturális kormányzatot ...

Volt az az aspektus, hogy nagyapám hazaért a munkából, olyan félvidáman, nagymamám meg elé ment zokogva, verejtékes homlokkal, de nem a sírástól, és még az utcán könyörgőre fogta, hogy Pali, az isten szerelmére ne csináld, és a szomszédok is helyeslően csüngtek az olcsó ablakokban, bólogatásuktól fáztak a fák. Mert nagyapám az első pillantásra levette, hogy mi van. Először is háború. Másodszor elszállásolva nálunk egy fess német tiszt, mindig friss...

Jön Pusznyák, beviszi a szavakat a maga/maguk erdejébe. Szép szavak, jó szavak, minden jelennek megvan a helye. Sikongat és kész, mer’ há, mér ne? Pusznyák egyébként mesefigura, ül a Marson, lóbálja a lábát, vagy jógázik egy szelíd, szellős lépcsőfordulóban. Agykontroll, autogén tréning, ferde ezotéria. Mit tudsz te a vegákól, te szerencsétlen sárvérű, te bizonytalan külsejű troll?, kérdezi, és kiszínezi a gangon a levegőt. Mondjuk, hogy nem tudok neki...

Aszongya a Táltos, hogy írjak má' valami újat, mer' ki van a fasza a régiekkel. A Táltos egy geci, de a jobbik fajtából, hát én meg igazat is tudok adni neki, nekem is ki van a faszom a régiekkel, mondjuk nem mindegyikkel, de úgy anblokk azért mégis. Mert a régiek bölcsebbek voltak, meg jobbak, szebben tudtak verekedni, meg szebb tárgyakat helyeztek el a fényes nappalijukban, és ez elég frusztráló pluszban pszichikailag is pofátlanság. Mondjuk, a Táltos nem...

Ez egy játék: a Rémkerengő. Először akkor játszottam ilyet, amikor megszülettem, megszülettünk: mi egypetéjű ikrek. Az, hogy én nyertem, csak évekkel később tudatosult bennem, egy kórház folyosóján. Eljöttem hozzád másik felem!, kiáltottam, mint ahogy most is, és álltam ott kábán valami természetellenes pózban, ami sokkal inkább a tied lehetett, mint az enyém. Semmi válasz, csak szűkülő, csempézett életszalag, gyűrt fény, rácsos nagyágyak ismeretlen...