2009. 09. 07.
Mi a faszt turbékolnak az utcán a taxisok, kérdeztem magamtól hajnalban a tejeskávé fölött merengve, valójában a nagymamámtól kérdeztem, akit Mamikának hívtam, de nem válaszolt igazán, csak morgott va…
2009. 09. 07.
Az a kardigános gyerek a balassagyarmati mentőállomás mögötti szántóföldön, az én vagyok. Az udvarról belátni a hatalmas üvegablakokon keresztül, azért mentem hátra. Nevelő szándékkal épült így az int…
2009. 09. 07.
Sopi, ne gyere ki, mert megöllek!, ordította Krisztián az utcáról be a kocsmába, a csukott kapun keresztül. Hárman vitték ki pár perccel előtte. Bekulcsolták a kaput, hogy ne tudjon bejönni. Hívták a …
2009. 09. 07.
Az a kardigános gyerek a balassagyarmati mentőállomás udvarán, az én vagyok. Az agyammal fényképeztem le magam. Belsőfényképeztem. Anyám mindig elvitt magával a testvéremhez látogatóba. Amíg hagytam. …
2009. 09. 07.
Jópár kilót felszedtél öregem, Matiszt hangja úgy nyaldosta meg a fülemet, mint egy hamis életmentő kutya.. Matiszt Gyulával egy utcában nőttünk fel, s kamaszkorunkra eljutottunk a barátság széléig, d…
2009. 09. 07.
Azokban az időkben nem voltak érvényes definícióim a szerelemre. Ha lett volna legalább egy, akkor is, mi van? Volt egy lány, akivel nagyjából minden pillanatot együtt szerettem volna megélni, megérte…
2009. 09. 07.
Ózdi lakótelep, állandó félhomály: hályog az időjárás szemén, por. Harmadik emelet, névtábla: félig látszik csak a név rajta, de kimondani is felesleges. A lépcsőházban fekete, gömbvas virágtartó, azo…
2009. 09. 07.
Sárcsótány kicsi, jelentéktelen város valahol a világ vége előtt, mondjuk jobbra. Ha arra jár az ember, nem néz semmi jót ki belőle, s a város is hasonlóképpen viselkedik. Annyira szélen van, hogy még…
2009. 09. 07.
Felületes ismerőseimet avval lepem meg, hogy volt egy ikertestvérem. Egyiküknek sok vagyok, mint ember, meg is ijesztem vele. Nagyon szépen látható az arcán. Első kérdésük: tényleg teljesen úgy nézett…
2009. 09. 07.
A férfi felszáll a buszra. Délelőtt van, ragacsos, nyomorék idő. Fáj a válla. Műtötték. Kezelésre megy. Rázkódik belülről. Nem látszik rajta, nem akarja, hogy látsszon. Figyeli az emberek arcát, a fen…
2009. 09. 07.
Pestig vonattal mentem. Tele voltam szorongással, amit már megszoktam, ami már a sajátom volt, mégis, mintha csavart volna rajta egyet Isten, vagy kicsoda. Egészen új hatással volt rám a saját…
2009. 09. 07.
A rendes család elérhetetlen nyugati csokoládé, vagy pókemberes képregény: kész csoda. Zolika, ül, áll, sétál, úgymarad. Bordó kardigános, bili frizurás kisgyerekként szerettem volna megszerezni mások…
